Chopin a XIX. század zongorairodalmánk talán legkiemelkedőbb alakja. Ki ne ismerné nocturne-jeit, mazurkáit, polonézeit?
Sokan nagyon energikus zongorajátékkal interpretálják Chopin műveit, ami szintén egy lehetséges felfogása a műveknek, de érdemes tudni, hogy Chopin egész életében betegeskedett, így az ilyen energikus előadások kevésbé tekinthetők autentikusnak. Én személy szerint úgy gondolom, hogy, Chopin esetében, inkább magának a zenének kell energikusnak lennie, mint a zongorajátéknak. Ezért próbáltam ennek legmegfelelőbb előadást kiválasztani. Így eset a választásom Arturo Benedetti Michelangeli interpretációjára.
EN
Dear Reader,
Chopin is one of the most prominent composer of the piano music of the XIX. century. Who do not know his nocturnes, mazurkas and polonaises?
The most pianist interpret very energetically Chopin's piece, which is a possible interpretation, but good to know, Chopin was indisposed all his life, and therefore this way of interpretation is not considered authentic. I think, if someone plays Chopin, they do not have to play intensively in the piano, but they have to play intensive music. That's why I choose Arturo Benedetti Michelangeli's interpretation.
Leonard Bernstein a XX. század kiemelkedő dirigense, emellett zeneszerzőként is igen jelentőset alkotott. Legismertebb műve a West Side Story című musical. Sok műfajban alkotott, elsősorban színpadi és filmzenéji tették ismerté zeneszerzőként. Karmesterként művészi nagysága és komolyzenét népszerűsítő tevékenysége tette ismerté.
EN
Dear Reader,
Leonard Bernstein was one of the most prominent conductor of the XX. century and besides he was a significant composer too. His most famous work is maybe the West Side Story, but he composed a many genres e.g. theatre and film music. Besides the conducting, he was famous for classical music promotion.
Mélanie Hélène Bonis francia, romantikus zeneszerző. Életéről sajnos nem sok információt találtam.
Több, mint 300 művet alkotott, kiváltképp kedvelte a zongorát, de szimfónikus műveket is és a vokális műfajok sem álltak tőle távol.
EN
Dear Reader,
Mélanie Hélène Bonis was a French, Romantic composer. Unfortunately, I can not find her biography.
She composed more, then 300 piece, she especially liked the piano, but she composed symphonic pieces too, and the vocal genres were not far from she.
Ma Arcangelo Corelli olasz, barokk zeneszerzőről írok pár sort.
Corelli az olasz barokk kiemelkedő alakja, munkássága középpontjában a hegedű állt, de benne tisztelhetjük a concerto grosso műfajának megteremtőjét is. Zeneszerői munkássága mellett a XVII. századi Itália elsőszámú hegedűse.
A mai zenemű a La Folia, ami az opus 5 hegedűszonáta sorozat utolsó darabja. A folia régi 3/4 portugál tánc, ostinatobasszustémára épített variációsorozat, rokonműfaj a chaconne-nal és a passacaglia-val.
A mű előadói Henryk Szeryng világhírű lengyel hegedűművész és Huguette Dreyfus francia csembalóművésznő.
EN
Dear Reader,
Today, I write some lines about Arcangelo Corelli Italian, Baroque composer.
Corelli was a prominent figure of the Italian Baroque era, he composed his pieces the most frequently for violin, and he created the genre concerto grosso. Besides his composer work, he was the best violinist in Italy in the XVII. century.
The piece of the day is La Folia, which is the last piece in the opus 5 series of sonatas for violin. The folia is an ancient Portuguese dance whit 3/4 time signature, it is a series of variation whit an ostinato theme in the bass, it is a related genre with chaconne and passacaglia.
The performers of the piece are Henryk Szeryng Polish violinist and Huguette Dreyfus French harpsichord player.
Az előző bejegyzésben egy olasz barokk oboaszonátát linkeltem. A mai bejegyzésben szintén maradunk a barokk korban, de német nyelvterületre utazunk. J. S. Bach azon kevés zeneszerző közé tartozik akit még a komolyzenét nem kedvelő közönség (míly borzalom) is ismer.
A mai bejegyzésben egyik fuvolaszonátáját linkelem A-dúrban, csembalókísérettel.
EN
Dear Reader,
In my last previous post, I share an Italian, Baroque sonata for oboe. Today, I share a sonata from J. S. Bach, who one of the most famous composer of the world. The music is the day is J. S. Bach's Sonata for flute and harpsichord in A major.
A mai bejegyzésben egy kellemes reneszánsz szonátát linkelek Antonio Vivalditól.
A szonáta oboára, csellóra és csembalóra íródott. Már mindhárom hangszerről írtam a blogomba mégha csak futólag is. Pár szót azért szeretnék ejteni a csembalóról.
Sajnos a csembaló meglehetősen ritkán hallott hangszer, főleg Magyarországon. De sajnos külföldön is csak régizene együttesekben hallható elsősorban. Az is szomorú, hogy a klasszicizmus óta a zongora teljesen kiszorította a csembalót, és azóta nem is igazán koponálnak csembalót a zeneművekben, pedig ez az igen érdekes és szép hangú hangszer igen értékes tagja lehetne a modern kamarazenekaroknak is.
EN
Dear Reader,
Today, I share a Renaissance sonata from Antonio Vivaldi.
The sonata composed for oboe, violoncello and harpsichord. I have written about these instruments in previous posts.
The harpsichord is a very rarely heard instrument, because the piano displaced. It is so sad, because, personally, I love the sound of harpsichord and I think, the modern ensembles cloud reach very nice and interesting sounding with harpsichord.
Schubert 1824-ben írt meg arpeggione szonátáját. Az arpeggione ma már kevésbé használt hat húros vonós hangszer. Szólamát, amennyiben nincs arpeggione csellón szokták játszani. A jelen művet is rengetege előadásban szólaltatják meg cselló.
A mai bejegyzés végére két videó linkelek, az első egy a jelenkorra jellemző csellóval interpretált változat, a második az autentikus arpeggiones előadás.
EN
Dear Reader,
Schubert composed his Sonata for arpeggione in A minor in 1824. The arpeggione is a rarely used instrument nowadays. The part of arpeggione played violoncello in the modern performances.
In the end of the post, I share two YouTube videos. In the first video, the arpeggione part is played by violoncello, in the second record, we can listen the authentic version whit arpeggione.
Úgy gondolom, Antonio Vivaldit nem kell bemutatnom a komolyzenét kedvelő közönségnek, valamint nem gondolnám, hogy a szonáta műfaj ismeretlen lenne bárkinek. A műben hallható hangszerekről, a fagottról és a hárfáról, is írtam már blogomba. Ami miatt mégis különleges ez a zenemű, hogy igen kevés művet írtak, amely ezen két hangszeren szólal meg, és még ritkábban adják elő őket. Ezért szeretném megmutatni a kedves Olvasónak, ezt az egyébként igen könnyen fogyasztható, de mindenképpen mesterműnek számító, gyönyörű szonátát.
EN
Dear Reader,
Antonio Vivaldi is a very popular in the world of classical music and the sonata is also a known genre. I wrote about bassoon and harp too. So... Listen this beautiful Sonata for bassoon and harp in A minor from Vivaldi.
Ma a zenei impresszionizmusról szeretnék pár gondolatot írni.
Maga az impresszionizmus a festésetben gyökerezik, alapja, hogy a festők meg szerették volna örökíteni benyomásaikat egy-egy épületről, tájról, városról. Jellemző erre a korszakra, hogy a festők ugyanazt különböző napszakokban festeték le. Az impresszionizmus később az irodalomban is teret kapott.
A zenei impresszionizmus viszont igen csak egyedi és sok érdekes sajátsággal bír. Hiszen érzelemeket, impressziókat, lelki állapotokat talán zenével a legkönnyebb kifejezni. De ezen benyomások tárgyát zenében megörökíteni igen csak komoly kihívás elé állíthatja a zeneszerzőt. Gondoljunk csak bele, az ősidők óta a zene lehet egyfajta kapcsolat az Istennel és a zene ennek a speciális kapcsolatnak a hangulatát teremti meg. De ha megnézzük, az impresszionista zene nem csak a hangulatot kívánja "megfesteni", hanem magát a hangulatot kiváltó eseményt, élményt, tárgyat, tájat. Gondoljunk csak Claude Debussy A tenger című művére, ahol nemcsak az élmény van megörökítve a műben, hanem maga a tenger, mint táj, jelenség, természeti képződmény.
A mai zene a fentebb már említett Debussy egyik szonátája, egyrészről azért választottam ezt a művet, mert Debussy a zenei impresszionizmus, legismertebb és megkerülhetettlen alakja, másrészt a mű hangszerelése nagyon érdekes, ugyanis fuvola, brácsa és hárfa szerepel benne. Nagyon érdekes ezen három hangszer együttes használata, hiszen nem mindennapi összeállítá ez, és igencsak előre mutató választás, hiszen az ilyen szokatlan hangszeres összeállítású zeneművek inkább a XX. század második felében terjedtek el. Tehát a mai zenemű Debussy: Szonáta fuvolára, bácsára és hárfára.
EN
Dear Reader,
Today, I write about impressionism.
The impressionism was a style of the painting, in this style the painters tried to paint his impressions. After the painters, the writer also tried to write his impressions.
The impressionism in the music is very special. The music is always express emotions, moods, if you like, impressions. At the ancient times, the music was the way of the communication with the God. But if you see Debussy’s The sea, you can consider the way as Debussy “paint” the sea.
The music is the day was also written by Debussy. As I mentioned, Debussy was the most prominent figure of the musical impressionism. The music which I share have a very interesting facture. Debussy use flute, viola and harp, this is a very interesting ensemble. So, listen the music of the day!
A mai bejegyzésem egy méltatlanul keveset látható és hallható hangszerről, a hárfáról fog szólni.
Azért gondoltam, hogy a hárfáról írok, mert tulajdonképpen, ma Magyarországon hárfával csak szimfónikus zenekarban találkozhatunk, mint zenekari hangszer. Pedig micsoda múltja van ennek a csodálatos hangszernek! Ebből szeretnék most pár részletet felvillantani.
A hárfa ősidők óta ismert hangszer, már a bibliai időkben is ismerték, hiszen igen fontos kelléke volt az istentiszteleteknek, mint az éneket kísérő hangszer, így a hárfa, a lantokkal együtt, az Isten dícsőítésére szolgált.
Majd az ókorban, profánabb célokra, mulatságokon való muzsikálásra használták. Előbb a görögök, majd a rómaiak. Ez a gyöngyörű hangszer volt talán a legjelentősebb ezen kor zenéjében, hisz mindamellet, hogy szólóhangszerként használták, a korabeli zenei együtteseknek is nélkülözhetettlen tagja volt.
Ez a dominacia a középkor elején valamelyest visszaesett, mert a trubadúrok (valószinűleg könnyebb hordozhatósága miatt) a lantot reszesítették előnybe.
A reneszánszban, ahol már megjelentek a mai értelemben vett első kamarazenekarok, a hárfa mind szólóban, mind együttesben nagy népszerűségnek örvendett.
A barokk és klasszicizmus korában a hárfa már nem csak, mint együttes tagja, hanem a versenyművek megjelenésével, mint koncsertáló hangszer is igen közkedvelt lett.
A romantika során valamelyest visszaszorult ez a gyönyörű hangszer, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a több más hangszer is előtérbe került. Hiszen ez az a kor, amikor a hangszerek rohamos fejlődésnek indultak (például a rézfúvósok billentyűket kaptak).
Így értünk el a XX. századba, melynek eleje a jazz megjelenésének ideje, és ez hatott a komolyzenére és a komolyzenei hangszerelésre is. Illetve ez az a kor, ahol az őskor után újra előtérbe kerültek az ütőshangszerek is. De természetesen ekkor is írtak műveket hárfára is.
A hárfa természtesen rengetegett változott amég az izraelita istentiszteleteken használt formájából eljuttott a ma használatos pedálhárfáig, de nem szeretném ezzel untatni az olvasót és nem is érzem magam kompetensnek a témában.
Végezetül inkább álljon itt egy szóló hárfa szonáta, ami bizonyítja hogy ennek a gyöngyörű hangszernek igenis van létjogosultsága a mai zenében is. Ez a mű Paul Hindemith 1939-ben szerzett Hárfa szonátája.
EN
Dear Reader,
Today, I write about a undeservedly less see and hear musical instrument, the harp.
I think, I write about a harp, because the harp is a very rarely heard instrument, it is almost heard only in the symphonic orchestra. And excepting a few concert, we can not hear harp as a solo instrument. But this beautiful instrument has a very wide literature. So, I write some thought about harp.
The harp is an ancient instrument, it knew at the prehistoric times, It was a used instrument in the Bible, the harp was used in the ancient worship as the accompaniment of singing.
At the Antiquity, the harp was used more profane aspect, it was used to play music in the revel. Previously the Greek, after the Roman. This beautiful instrument was maybe the most important the music of this era. It was used as solo instrument and as a member of an ensemble.
At the early Middle Ages, the popularity of the harp was decrease, because the troubadour used lute instead harp.
At the Renaissance era, the today known chamber orchestras and the harp was a popular instrument as a solo instrument and as a member of the orchestra.
At the Baroque and Classical era, the harp used as a solo instrument, as a member of an ensemble or as a solo instrument in a concerto.
At the Romanticism, the harp’s popularity decreased, because the musical instruments improved in this era (e.g. the brass instrument got valves).
At the beginning of XX. century, the jazz was formed and the jazz affected the classical music and orchestration. The percussion popularity was increased. But the composers composed harp music of course.
Finally, I share a solo harp piece. Paul Hindemith Sonata for Harp, it was composed in 1939.