2014. január 29., szerda

A fúvóshangszerek "őskövülete"

HU
Kedves Olvasó!

A mai bejegyzésem középpontjában ismét egy hangszer fog állni. Ez a hangszer a fagott lesz.

A fagott, mint hangszer már a középkor vége óta ismert. Érdekessége, hogy bár ilyen régóta létezik, mégis az évszázadok során szinte semmit sem változott. Az egyetlen lényeges változás a billetyűk számában következett be, ugyanis azok száma 4-ről 22(Buffet, francia), 24-re(Heckel, német) bővült, egy-két klapni került rá, de a "működési elve" ugyanaz.

Fagottra írt műveket ugyan ismerünk a reneszánszból, a barokkból és a klasszikából is, de igazán nagy népszerűsége, véleményem szerint, csak a romantikában lett. A romantika egyébként is az instrumentális muzsika virágkora, hiszen tulajdonképpen erre a korszakra érték el a hangszerek a fejletségük csúcsát (a szimfónikus zenekar hangszerei a romantika óta szinte semmit sem változtak). Ez az a korszak, ahol a rézfúvósok megkapják a ventiljeiket, és a fafúvósok is előtérbe kerülnek, mind mint szólóhangszer, mind mint a szimfónikus zenekar tagjai. Az összes többi hangszerrel együtt, pedig a fagott is előtérbe került, leginkább mint a fafúvósok basszus hangszere (a fagott tulajdonképpen az egyettlen basszus fafúvós, néha megjelenik a szimfónikus zenekarban a basszusklarinét is, de közel sem olyan gyakori, mint a fagott). Napjainkban a fúvósok pedig nemcsak a szimfónikus zenekar nélkülözhetetlen, de a fúvószenekaroknak egyedüli hangszerei, és a fagott itt is a fafúvósok basszusaként igen fontos szereper kap.

A bejegyzés végére pedig jöjjön a már jól megszokott videó. Ezen a videó Carl Maria von Weber F-dúr fagottversenyét Matthias Racz játsza, kisér a Simon Bolivar szimfónikus zenekar.

EN
Dear Reader,

Today, I will focused an instrument. This instrument is bassoon.
The bassoon is a very old instrument, we known bassoon pieces from the end of the Middle Ages. Although, the bassoon is a very old instrument, it has not really changed during the times.
Composers composed music for bassoon in the Renaissance, Baroque and Classical era. But it became popular at the age of Romanticism. The Romanticism was the heyday of the instrumental music, because the instruments got their eventual form (e.g. the brass instruments got their valves).
That’s why the Romantic composers loved the instrumental music.
Nowadays, the bassoon is not only one of the instruments of the symphonic orchestras, but it is a member of the wind bands as the bass of the woodwinds.

In the end of the post, I share Carl Maria von Weber’s Concerto for bassoon in F major. It is performed by Matthias Racz with the Simon Bolivar Orchestra.

2014. január 22., szerda

A magyar kultúra napja

HU
Kedves Olvasó!

1823. január 22-én Kölcsey Ferenc befejezte nemzeti himnuszunk, a Himnusz, megírását. Ennek tiszteletére 1989 óta ez a nap a magyar kultúra napja. A mai bejegyzésemet ennek szentelem.

A magyar kultúra mindíg is kiemelkedő volt, akár világviszonylatban is. Vannak világhírű költőink, íróink, festőink, szobrászaink és természetesen vannak világhírű zenészeink és zeneszerzőink is.

Ugyanakkor egy népnek nemcsak művészei, hanem népi kultúrája is van, ami ugyanúgy hozzátartozik a nemzet kultúrájához, mint legnagyobb művészeinek alkotásai. És szerecsére nekünk magyaroknak a népi kultúránk is igen gazdag és sokak által ismert, modhatni akár nemzetközi szinten is.

Ma egy olyan művet kívánok megmutatni az Olvasónak, amelyben egyesül a népzene és a műzene. Szerintem ugyanis amikor a magyar népzene értő kezek közé kerül és tényleg hozzáértő ember dolgozza fel, akkor népzenének nemcsak hagyományörző fesziválokon, táncházakban,  hanem a koncerttermekben is teljes joggal helyet lehet és helyet kell biztosítani.

A mai zenemű Kodály Zoltán Karádi nóták című műve. Kodály Zoltánt úgy vélem, nem kell bemutattnom a komolyzenét kedvelő közönségnek. A műről viszont írnék pár szót. A mű négyszólamú kórusmű, érdekessége, hogy férfikarra íródott, vagyis a szokászos szoprán, alt, tenor, basszus felállás helyett tenor, magas bariton, mély bariton, basszus összeállításban szólal meg. Érdekes ez az összeállítás, hiszen ritkán írnak kórusművet férfi karra. Az egynemű karra írt kórusművek nem olyan ritkák, de azokat inkább női-, leány- esetleg gyemekkarokra írják, és habár férfi karok is el tudják énekelni ezeket a műveket, azért a művek hatása mégsem ugyanaz, mintha az autentikus, a zeneszerző által megadott felállásban adják elő. Ezt a művet viszont Kodály férfikarra írta és itt is elmondható az előbbi mondat, hogy habár a művet női- leány- és gyermekkarok is el tudják énekelni, igazából akkor hat, ha a zeneszerző által megadott autentikus felállásban szólal meg.

EN
Dear Reader,

In 1823, 22 January, Ferenc Kölcsey finished the poem, Himnusz, which became the lyrics of the national anthem of Hungary. Since 1989, this day has been the day of the Hungarian culture.

The folk art is an integral part of the culture of the nation. And it also needs the presentation as the high culture. And both can be performed a very high level. And very important that both take place in the place of culture.

Today, I share a piece, which combine the art music and folk music. This piece is Zoltán Kodály’s Karádi nóták. It is a choir for four male voices, it is interesting. And it is very rarely performed too.

So. Let’s listen Kodály’s Karádi nóták.

 

2014. január 17., péntek

Impresszionizmus a zenében

HU
Kedves Olvasó!

Ma a zenei impresszionizmusról szeretnék pár gondolatot írni.

Maga az impresszionizmus a festésetben gyökerezik, alapja, hogy a festők meg szerették volna örökíteni benyomásaikat egy-egy épületről, tájról, városról. Jellemző erre a korszakra, hogy a festők ugyanazt különböző napszakokban festeték le. Az impresszionizmus később az irodalomban is teret kapott.

A zenei impresszionizmus viszont igen csak egyedi és sok érdekes sajátsággal bír. Hiszen érzelemeket, impressziókat, lelki állapotokat talán zenével a legkönnyebb kifejezni. De ezen benyomások tárgyát zenében megörökíteni igen csak komoly kihívás elé állíthatja a zeneszerzőt. Gondoljunk csak bele, az ősidők óta a zene lehet egyfajta kapcsolat az Istennel és a zene ennek a speciális kapcsolatnak a hangulatát teremti meg. De ha megnézzük, az impresszionista zene nem csak a hangulatot kívánja "megfesteni", hanem magát a hangulatot kiváltó eseményt, élményt, tárgyat, tájat. Gondoljunk csak Claude Debussy A tenger című művére, ahol nemcsak az élmény van megörökítve a műben, hanem maga a tenger, mint táj, jelenség, természeti képződmény.

A mai zene a fentebb már említett Debussy egyik szonátája, egyrészről azért választottam ezt a művet, mert Debussy a zenei impresszionizmus, legismertebb és megkerülhetettlen alakja, másrészt a mű hangszerelése nagyon érdekes, ugyanis fuvola, brácsa és hárfa szerepel benne. Nagyon érdekes ezen három hangszer együttes használata, hiszen nem mindennapi összeállítá ez, és igencsak előre mutató választás, hiszen az ilyen szokatlan hangszeres összeállítású zeneművek inkább a XX. század második felében terjedtek el. Tehát a mai zenemű Debussy: Szonáta fuvolára, bácsára és hárfára.

EN
Dear Reader,

Today, I write about impressionism.

The impressionism was a style of the painting, in this style the painters tried to paint his impressions. After the painters, the writer also tried to write his impressions.

The impressionism in the music is very special. The music is always express emotions, moods, if you like, impressions. At the ancient times, the music was the way of the communication with the God. But if you see Debussy’s The sea, you can consider the way as Debussy “paint” the sea.

The music is the day was also written by Debussy. As I mentioned, Debussy was the most prominent figure of the musical impressionism. The music which I share have a very interesting facture. Debussy use flute, viola and harp, this is a very interesting ensemble. So, listen the music of the day!

Debussy: Sonata for flute, viola and harp

2014. január 12., vasárnap

Múlt és jelen

Kedves Olvasó!

Ma egy igazi kuriozumról fogok írni. A bejegyzés végén ma is két videó lesz, de ugyanarról a műről. Az érdekessége a két felvételnek nem a művészi interpretációk közötti különbség, hanem az előadók közötti különbség lesz.
A mai zenemű Hans Leo Hassler német korabarokk zeneszerző Ach, weh des Leiden című műve (létezik magyar fordítása is Őszi fák címen, Szabó Miklós szövegével). Az előadók pedig a King's Singers és a Banchieri énekegyüttes.

A King's Singers világhírű angol énekegyüttes, szinte teljesen egyedülálló a maga nemében. Különlegességük, hogy csak férfi tagjai vannak az együttesnek, vagyis a szoprán és mezzoszoprán szólamokat kontratenorok, az alt szólamot kontraalt énekli. Természetesen van tenor, bariton és basszus énekes is (feltéve, hogy van bariton szólam, ugyanis jelen művünk "csak" ötszólamú). A King's Singers felvételének az érdekessége, hogy Hassler idejében ez a mű nagyon hasonlóan szólalhatott meg (a középkorban a nőknek nem volt szabad énekelniük, így a ma női szólamként ismert szoprán, mezzoszoprán és alt szólamokat kisfiúk, kasztráltak, vagy, mint jelen esetben is, falzettista kontratenorok énekelték). Tehát, ha úgy vesszük, ez a felvétel tekinthető a mű teljesen autentikus interpretálásának.

Ezzel szembe szeretném állítani a Banchieri, szintén világhírű, magyar énekegyüttes felvételét, ahol zeneileg semmivel nem rosszabb felvételen figyelhetjük meg, hogy milyen amikor a szoprán és mezzoszoprán szólamokat női énekesek éneklik. Hangsúlyoznám, hogy a felvétel semmivel nem rosszabb, mint az első, mindössze érdekes megfigyelni a különböző összeállítású együttesek hangzásvilága közötti különbséget, hogy hogy szólalhatott meg egy kórusmű a középkorban és hogy szólal meg ma.
EN
Dear Reader,

I write a real curiosity today. I share two video with the same piece. The speciality of the videos are the artist. The piece of the day is Hans Leo Hassler’s Ach, weh des Leiden. The performers are The King’s Singers ad the Banchieri Singers.

The King’s Singers is a very special ensemble, because all the members are male. In the Middle Ages, the women must not sing, thus this record is very authentic. The piece may sounded in the same form at the age of Hassler.

On the record of the Banchieri Singers, the soprano and alto parts of the piece were singed by women. This give the record an other sounding then the performance of The King’s Singers. Let’s listen it.

                                            A King's Singers előadása
The performance of The King's Singers

                                    És a Banchieri énekegyüttes felvétele
 And the record of the Banchieri Singers

2014. január 9., csütörtök

A halál és a lányka

HU
Kedves Olvasó...

... ahogy a címből is rájöhetett, ma Franz Schubert-tel és az ő leghíresebb műveivel A halál és a lányka című dal és az azonos című vonósnégyesével fogok foglalkozni.

Franz Schubert tagadhatatlanul a romantikus dal legnagyobb mestere, de vitathatatlan érdemei vannak az instrumentális muzsika terén is.

A dal szövege Matthias Claudius, a két művel megegyező című, verse, melynek egy magyar fordítása a következő (fordította: Szalki Bernáth Attila):

A halál és a lányka

A lányka:

Csak tűnj el! óh, csak tűnj el!
Csak menj el, bősz halál!
Ifjú vagyok még, menj el,
Ne érj hozzám, ne bánts!

A halál:

A két kezed nyújtsd csak szép tünemény!
Nem bántlak, tars te jó barátnak.
Ne félj! Hisz vad nem vagyok én,
Aludj el karjaimban lágyan!

Érdekes, hogy mind a versben, mind a dalban a lányka szövege és dallama a zaklatottabb, a zongoraszólam is erősen figurált, Schubert ebben a versszakban a zongora középső és magasabb regisztereit használja, a haláltól való féleme jelenik meg benne, mind a lírában, mind a zenében.
Ezzel szemben a halál versszaka mind zenében, mind lírában a nyugalmat, a békességet sugározza. A nyugalmat tovább fokozza, hogy a mű egészét végig kísérő moll akkordok itt a zongora méyebb regisztereiben szólalnak meg.
A vers, és ezzel együtt a dal, külön érdekessége, hogy egy szerelmi szál is beleérezhető. Vagyis az első versszakban a lányka elutasítja a közeledő férfit (a halált), még a második verszekban az elutasított férfi próbálja magához édesgetni a szeretett nőt. Ennek az értelmezésnek a külön érdekessége, hogy a férfi, mint a halál jelenik meg. Érdekes és elgondolkodtató kép ez...
A dal motívumai jelennek meg az azonos című vonósnégyes második tételében is, ebből is egyértelművé válik, hogy a vonósnégyes előtt 6 évvel keltekezett dal az alapja a vonósnégyes mondanivalójának. Ezzel a művel kapcsolatban a hangnemet szereném, mint egy nagyon érdekes tényezőt, kiemelni. Ez a hangnem a d-moll, ami a komolyzenében igen gyakran a elmúlás hangulatának megteremtését szolgálja.
Végezetül hallgasuk meg A halál és a lányka című dalt, és Schubert egyik leghíresebb művét a d-moll vonósnégyest, melynek címe szintén A halál és a lányka.

EN

Dear Reader,

I write Franz Schubert’s Death and the Maiden, which one of his most famous work. I deal whit both the song and the string quartet.

Franz Schubert was undeniably the greatest master of romantic song, but he composed instrumental music too.

The lyrics of the song was written by Matthias Claudius. The poem, the song and the string quartet title is identical.

Death and the Maiden

The Maiden:

"Oh! leave me! Prithee, leave me! thou grisly man of bone!
For life is sweet, is pleasant.
Go! leave me now alone!
Go! leave me now alone!"

Death:

"Give me thy hand, oh! maiden fair to see,
For I'm a friend, hath ne'er distress'd thee.
Take courage now, and very soon
Within mine arms shalt softly rest thee!"



Both on the poem and both on the song, the maiden lyrics and melody are distracted, it is so interesting, and the piano accompaniment has a tight figuration. In this verse, Schubert used the middle and high register of the piano.
The fear of the Death expressed in this verse, both the poem and both the music.

In contrast, the verse of the Death is calm in music and calm in lyrics. The calmness increased by the minor chords, which can be heard the whole piece, but in this verse Schubert use the lower register of the piano.

A curiosity, you can construe the poem (and the song) as a “love story”, in which the girl refuse the man (the Death), but the men continue the courtship, and try get the love of the girl…

The melody of the sing is recognizable in the second movement of the string quartet, from this fact is unequivocal that, the song and the string quartet have a same feeling and idea.

The question of the key is also interesting. This two pieces are in d minor, which key is an often used by the composers to create the mood of fate.
Finally, let listen to the song and the string quartet.

A dal ...
The song ...

                                                 ... és a vonósnégyes
 ...and the string quartet

2014. január 7., kedd

A másik véglet

HU
Kedves Olvasó!

Előző bejegyzésemben a méltatlanul keveset hallott hárfáról írtam. Ma pedig a mindenki által jól ismert és kedvelt zongora van terítéken.

A zongora igen elterjedett és kedvelt hangszer. Ennek oka a hangszer hihetettlen sokoldalúsága, használható szóló hangszerkénet, írtak darabot négy és több kézre illetve két zongorára is, kedvelet hangszer a kamarazenében, de megtalálható egyes szimfónikus művekben, mint zenekari hangszer, sőt koncsertáló hangszerként is. Emelett igen jelentős szerepet tölt be, mint szólisták kísérőhangszere, hiszen egy jó zongoraátirat akár egy szinfónikus zenekart is képes "helyettesíteni". Kedvelt hangszer a könnyűzenében is.
A hangszer fejlődéstörténete nem túl hosszú, a XVIII. század elején alakult ki a csembalóból, amikor is a csembaló pengető mechanizmusát kalapácsokkal helyettesítették. Ez a változás egyrészt változtatta a hangszer hangszínét, növelte a húr rezgésének idejét és szélesebb dinamikai skálán való játékot tett lehetővé. A változások, olyan sikeresnek bizonyultak, hogy a zongora a XVIII. század végére szinte teljesen kiszorította a csembalót a használatból (amit én személyszerint igencsak sajnálok).
A zongora ma rengeteg koncerten hallható és zongora kiséretben a szólistaként ritkábban hallható hangszerek (például fúvósok) is megszólalhatnak, akár ott is, ahol nem lenne lehetőség egy szinfónikus zenekari kíséret megszólaltatására.

A mai zene Dohnányi Ernő Esz-moll passacaglia-ja lesz. Végezetül, tehát szeretnék pár szót írni a passacaglia műfajáról. A műfaj jellemzően ostinato basszustémára írt variációsorozat, rokon műfaj a ciacona-nal (franciául chaconne). Az autentikus passacaglia-ban a basszus nem variálódik, így ez a műfaj igazi kihívás lehet egy zeneszerzőnek, ahol megmutathatja fantáziáját, variációs késszégét. Természetesen a kor előrehaldtával változott a műfaj, hiszen mint minden géniusz, a zeneszerző zsenik is új utakat keresnek, tágítsák a zene és a műfajok határait. Nincs ez másképpen Dohnányi esetében sem. Dohnányi már nem csak a dallamot, hanem a basszustémát is variálja, de természetesen az eredeti téma mindvégig felismerhető marad. Hallgasuk hát ezt a gyöngyörű későromantikus zongoradarabot, mely műfajának gyökerei a XVI. századra nyúlnak vissza.

EN
Dear Reader,

In the previous post, I wrote about harp, what is a infrequently heard instrument. Today I write about the piano, what is a well-know and popular instrument.

The piano is a widely used and liked instrument. The reason is evident, it is many-sided instrument, it can be use as solo instrument, compose piano music for four and more hands, or two pianos, it is a popular instrument in the chamber music and it gets place in the symphonic orchestra, as a member of the orchestra and as a solo instrument. And a very often use to accompany the solo instrument, because very easy to write a good arrangement for piano (and it can substitute a whole symphonic orchestra). It is also a popular instrument in the light music.
The history of the piano in not too long. It started of the beginning of the XVIII. century, when the piano evolved from harpsichord, the harpsichord’s plectrums changed hammers. This alteration caused the tone change, increased the length of the tone and allowed a wider the volume range. These alterations became very successful, hence the piano superseded the harpsichord (what is a very sorrowful fact, I think).
The piano is a very frequently heard instrument as a solo instrument or as an accompanying instrument whit rarely heard instrument.

The day of the music is Ernő Dohnányi’s Passacaglia in e flat minor. Finally, I write some thought about passacagli. The passacagli is a typically variation genre, the base of the genre is an ostiano bass theme, it is a related genre whit ciacona (in French chaconne). In he authentic passicaglia, the bass theme do not varied, thus this genre is a real challenge the composer, in which the composer can show his fantasy and his variation facility. In the passing eras, the genre changed, because all genius find new ways and widen the limit of the genres. Dohnányi also did it. Dohnányi varied the melody and the bass theme too, but the theme is recognizable in the whole piece. So, listen this beautiful music, which genre root in the XVI. century.


2014. január 5., vasárnap

Egy "elfeledett" hangszer

HU
Kedves Olvasó!

A mai bejegyzésem egy méltatlanul keveset látható és hallható hangszerről, a hárfáról fog szólni.

Azért gondoltam, hogy a hárfáról írok, mert tulajdonképpen, ma Magyarországon hárfával csak szimfónikus zenekarban találkozhatunk, mint zenekari hangszer. Pedig micsoda múltja van ennek a csodálatos hangszernek! Ebből szeretnék most pár részletet felvillantani.

A hárfa ősidők óta ismert hangszer, már a bibliai időkben is ismerték, hiszen igen fontos kelléke volt az istentiszteleteknek, mint az éneket kísérő hangszer, így a hárfa, a lantokkal együtt, az Isten dícsőítésére szolgált.
Majd az ókorban, profánabb célokra, mulatságokon való muzsikálásra használták. Előbb a görögök, majd a rómaiak. Ez a gyöngyörű hangszer volt talán a legjelentősebb ezen kor zenéjében, hisz mindamellet, hogy szólóhangszerként használták, a korabeli zenei együtteseknek is nélkülözhetettlen tagja volt.
Ez a dominacia a középkor elején valamelyest visszaesett, mert a trubadúrok (valószinűleg könnyebb hordozhatósága miatt) a lantot reszesítették előnybe.
A reneszánszban, ahol már megjelentek a mai értelemben vett első kamarazenekarok, a hárfa mind szólóban, mind együttesben nagy népszerűségnek örvendett.
A barokk és klasszicizmus korában a hárfa már nem csak, mint együttes tagja, hanem a versenyművek megjelenésével, mint koncsertáló hangszer is igen közkedvelt lett.
A romantika során valamelyest visszaszorult ez a gyönyörű hangszer, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a több más hangszer is előtérbe került. Hiszen ez az a kor, amikor a hangszerek rohamos fejlődésnek indultak (például a rézfúvósok billentyűket kaptak).
Így értünk el a XX. századba, melynek eleje a jazz megjelenésének ideje, és ez hatott a komolyzenére és a komolyzenei hangszerelésre is. Illetve ez az a kor, ahol az őskor után újra előtérbe kerültek  az ütőshangszerek is. De természetesen ekkor is írtak műveket hárfára is.
A hárfa természtesen rengetegett változott amég az izraelita istentiszteleteken használt formájából eljuttott a ma használatos pedálhárfáig, de nem szeretném ezzel untatni az olvasót és nem is érzem magam kompetensnek a témában.

Végezetül inkább álljon itt egy szóló hárfa szonáta, ami bizonyítja hogy ennek a gyöngyörű hangszernek igenis van létjogosultsága a mai zenében is. Ez a mű Paul Hindemith 1939-ben szerzett Hárfa szonátája.

EN
Dear Reader,

Today, I write about a undeservedly less see and hear musical instrument, the harp.

I think, I write about a harp, because the harp is a very rarely heard instrument, it is almost heard only in the symphonic orchestra. And excepting a few concert, we can not hear harp as a solo instrument. But this beautiful instrument has a very wide literature. So, I write some thought about harp.
The harp is an ancient instrument, it knew at the prehistoric times, It was a used instrument in the Bible, the harp was used in the ancient worship as the accompaniment of singing.
At the Antiquity, the harp was used more profane aspect, it was used to play music in the revel. Previously the Greek, after the Roman. This beautiful instrument was maybe the most important the music of this era. It was used as solo instrument and as a member of an ensemble.
At the early Middle Ages, the popularity of the harp was decrease, because the troubadour used lute instead harp.
At the Renaissance era, the today known chamber orchestras and the harp was a popular instrument as a solo instrument and as a member of the orchestra.
At the Baroque and Classical era, the harp used as a solo instrument, as a member of an ensemble or as a solo instrument in a concerto.
At the Romanticism, the harp’s popularity decreased, because the musical instruments improved in this era (e.g. the brass instrument got valves).
At the beginning of XX. century, the jazz was formed and the jazz affected the classical music and orchestration. The percussion popularity was increased. But the composers composed harp music of course.

Finally, I share a solo harp piece. Paul Hindemith Sonata for Harp, it was composed in 1939.


2014. január 3., péntek

Blogindító

HU
Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót! Hímessy Áron zeneszerző vagyok.

Blogom célja, hogy megismertesse a kedves Olvasót a komolyzene csodálatos világával. Ehhez a YouTube videómegosztó portál komolyzenei videóit hívom segítségül, melyek kiválasztásánál az elsődleges szempontok a videó hangminősége és az interpretáció minősége. A videó képvilága csak sokadlagos szempont, hiszen nem arról szól a blog.
Ennyi bevezető után vágjunk is bele!

Komolyzenei kalandozásainkat a Német-római Császárság területén kezdjük, a reneszánsz korban. A reneszánsz kor a vokális műfajok virágkora, elsősorban két műfaj az egyházi motetta és a világi madrigál élte ekkor fénykorát. A korszak elején még a homofón szerkesztésmód volt a jelemző, a korszak vége, a későreneszánsz, egyértelműen a vokálpolifónia virágkora is.
A hangszeres zene ebben a korszakban, kicsit még háttérbe szorult, elsősorban  a hangszerek fejletlensége miatt, bár jelenleg a reneszánsz instrumentális muzsika virágkorát éli, köszönhetően az úgynevezett régizene együtteseknek.
Érdekes, hogy ebből a korból szinte nincs köztudatban lévő német zeneszerző, pedig az ezt követő barokk korban igen jelentős német dominancia figyelhető meg.
Mai bejegyzésemben egy svájci származású német komponistával szeretném megismertetni kedves Olvasómat. Ez a komponista Ludwig Senfl.
Ludwig Senfl (kb. 1486-kb. 1543) mondhatni a reneszánsz korszak csúcsán élt. Zenészi, zeneszerzői pályafutása Zürichben kezdődött, ahol is kóristafiú volt I. Miksa német-római császár udvari kórusában. Itt ismerkedett meg Heinrich Isaac-kal (az udvari kórus vezetője és udvari komponista volt), aki első tanítómestere lett. Kóristaként követte a császárt Bécsbe, ahol három évet tanult, majd két éves utat tett Itáliába az akkori kulltúra fellegvárában. Isacc halála után (1517), megkapta az udvari zeneszerzői rangot.
I. Miksa halála után körülményei rosszra fordultak, ugyanis V. Károly I. Miksa legtöbb zenészét, így Senfl is, elküldte. Ezután sokat utazott, hogy zeneszerzői állást kapjon, majd 1521-ben részt vett a wormsi birodalmi gyűlésen, ahol megismerkedett Luther és tanaival, és Luther szimpatizánsává vált (bár sohasem lett hivatalosan protestáns). Ezután Münchenben talált állást, ahol egy olyan nagyformátumú zeneszerzőt kerestek, aki méltán továbbviheti a város zenei hagyományait és ugyanakkor elfogadja a protestáns nézeteket. Ezután egészen halálig Münchenben dolgozott.
Bejegyzésem végéhez közeledve pár szót szeretnék ejteni a madrigál műfajáról. A madrigál rövid, lírai hangulatú, világi témájú általában a capella formában írt homofón vagy imitációs kórusmű. Alapvetően kamaraénekkara írták, hiszen ebben a korban Európa legnagyobb énekkarra is csak 16 tagú volt (ez az énekkar történetesen a magyar Mátyás király udvarában működött), így jellemzően a szólamok száma 3 és 8 között változik. A madrigál szövege gyakran irodalmi szöveg, mely mindíg az azt megzenésítő művész anyanyelvén íródott.
Bejegyzésem végén pedig álljon, az eléjén már megigért youtube videó, ami nem más, mint Ludwig Senfl egy szerelmes madrigálja az Ach, Elslein liebes Elselein mein.

EN
I greet You with a great love, dear Reader! I am Áron Hímessy, composer.
The purpose of my blog to acquaint the Reader the world of classical music. I will use the YouTube’s classical music videos to show interesting music for You. The first viewpoint of the video selection is the quality of the music and not the imagery!
So… Come on!

We start our journey in the land of Holy Roman Empire, at the age of Renaissance. In the  Renaissance, the vocal music bloomed, the two main genre was the madrigal and motet. At the beginning of Renaissance was the homophonic editing the main direction of composing, but the end of the era was the heyday of the vocal polyphony.
The instrumental music took a back seat in this era, mostly underdevelopment of the musical instrument. But probably, the Renaissance instrumental music bloom, gratitude for the early music ensembles.
Interestingly, of this ear were not know German composer, however, in the Baroque era were a totally German prevalence.
In this post, I want present you a Swiss-born German composer, Ludwig Senfl.
Ludwig Senfl (born about 1486, died 1542 or 1543) lived in the Renaissance era. He started his career in Zurich, where he sang the court choir of Maximilian I, Holy Roman Emperor. Here met Heinrich Isaac (he was the leader of the choir and the composer of the court) who was his first master. Senfl followed Isaac to Vienna as a singer, and he studied three year there. After the stay in Vienna, he took a two years journey in Italy, the cultural centre of the era. After the death of Isaac, he got the title of the court composer.
After the death of Maximilian I, the things went wrong because Charles V fired the most musician thus Senfl too. He travelled widely, that he got a composer job. In 1521, he took part the Imperial Diet in Worms, where he became acquainted Luther and his doctrines, and became Luther’s sympathizer (but he never became formal Protestant). After this Diet, he got a job in Munich, where found a qualified composer, who cloud continue the musical tradition of the city and accept the Protestantism too. He worked in Munich until his death.
And finally, I write a few lines for the genre, madrigal. The madrigal is a short a capella choir piece, in which use homophonic or imitative technique of composing. It has a lyrical mood and secular theme. The madrigal is composed for chamber choir, this is evident, because the largest choir got 16 members at this time (and it functioned in Hungary, the court of Matthias I, Hungarian King). The number of the parts in madrigal is from 3 to 8. The lyrics can be a literary text, which language is often the native language of the composer.
In the end of the post, I share musical video from YouTube. In the video sounds a love madrigal from Senfl, Ach Elslein, liebes Elselein mein.