A másodikként bemutatott vonóshangszer a brácsa. A brácsa szintén négy húrral rendelkezik, mint a hegedű. Ez a hangszer tekinthető a vonós hangszerek altjának.
A brácsa a vonósok közül a legritkábban hallható hangszer, legalábbis szólóban. A hegedűt rengetegszer lehet hallani, a csellónak is igen széles szólóirodalma van, a nagybőgő pedig a jazz nélkülözhetetlen basszushangszere.
A hangszer mellett érdemes pár szót ejteni a zeneszerzőről is. Graun német barokk zeneszerző, nem tartozik a legismertebb zeneszerző közé, pedig éléte során többek között II. Frigyes porosz király udvari karmestre is volt.
Külön érdekesség, hogy öccse C. H. Graun is zenész, zeneszerző volt és a bátyjával együtt ő is II. Frigyes udvarában szolgált.
EN
Dear Reader,
Today, I write about viola. The viola is the alto of the strings. It is a very rarely heard instrument, not so like violin, violoncello or contrabass.
The music of the day is J. G. Graun's Double concert for violin and viola in F major. Graun was a German Baroque composer, with his brother, C. H. Graun, were the court composer of Frederick II.
A hegedű a vonósok legmagasabb hangú tagja, négy egymástól kvint távolságra hangolt húrja van. Kialakulása már a reneszánsz korban elkezdődött sőt a barokk korra gyakorlatilag már a mai formájában ismerték. Mivel nagyon régóta ismert hangszer igen széles ismertségre tett szert és igen tekintélyes irodalommal rendelkezik.
EN
Dear Reader,
I write about violin first.
The violin is very well-known instrument. It formation had begun at the Renaissance era, and in the Baroque era, it got its eventual form. Because it is an old and enough versatile instrument, it has a very wide literature.
A mai bejegyzésben a blogomban eddig nem említett hangszerről a szaxofonról írok.
Be kell vallanom nem igazán kedvelem a szaxofont, mint hangszert (legalábbis a komolyzenében, a jazz az egy teljesen más téma). Ennek egyik oka, hogy a szaxofont Adolph Sax a fafúvósok és a rézfúvósok közötti tér áthidalására tervezte, aminek véleményem szerint az lett az eredménye, hogy egy teljesen karakter nélküli hangszer jött létre, ami fúvószenekarban még csak-csak megállja a helyét, de szimfónikus zenekarban és szólóra szinte teljességgel használhatatlan. A másik ok amiért nem kedvelem a szaxofont maguk a szaxofonosok, mivel előadás közben igen sokat mozognak, ami nem baj viszont gyakran minden muzikalitást nélkülözve adják elő a műveket, meg kell vallanom elég nehéz volt olyan komolyzenei művet találnom, amelyben, kellőképpen muzikálisa, zeneileg szépen megformálva adják elő a művet.
Azért, hogy ne csak rosszat írjak a szaxofonról meg kell vallanom, (ahogy már említettem is) hogy a jazzben, főleg a big bandben és szólóban igen szeretem a szaxofont. A jazzszaxofonosok kiváló muzikalitással és csodálatos improvizációs készseggel rendelkeznek, és a jazz stílusába kíválóan illik a szaxofon hangja.
A mai videóban hallható zenemű szerzője Paul Creston (született: Giuseppe Guttoveggio) olasz származású amerikai zeneszerző. Rengeteg művet komponált, köztük szimfóniákat, versenyműveket, vokális muzsikát és korálokat is, de nem volt számára idegen a kamarazene és a filmzene sem.
EN
Dear Reader,
I have not written about saxophone yet.
I have to confess, I do not really like saxophone in the classical music, but in jazz, that a horse of an another colour. The main reason, why I do not like saxophone, because Adolph Sax made this instrument to fill in the space between woodwinds and brass. But I think, thus the saxophone became a characterless instrument. The usage of the saxophone is difficult, mainly in the symphonic orchestra and solo, in the wind band, the usage of saxophone is a borderline case. And the other reason, the saxophone players are often play music, without musicality. Of course, they perform a complete ballet under the concert, but these emotions can not heard in the music.
But, as I mentioned, the jazz saxophonists are very impressive. And I really love as they play.
In the video of the day, we can hear Paul Creston (born Giuseppe Guttoveggio) Italian American composer's piece, Concerto for saxophone. He composed a many genres, thus he wrote symphonies, concertos, vocal music, but he composed chamber music and film music too.
A fagottról még legelső bejegyzéseim között írtam.
A mai műről sem szeretnék túl sokat írni. A zeneszerzőről érdemes megjegyezni, hogy a XX. századi francia művész igen széles zenei érdeklődéssel rendelkezett. Érdekelte az akusztika és az atonalitás, az ősi és a modern zene egyaránt befolyásolta művészetét. Alkotásaiban a műfajok és zenei együttesek széles skáláját vonultatja fel.
EN
Dear Reader,
I have written about bassoon, among the first posts.
I do not want write too much about the piece which I share. Good to know about Jolive, he has a wide musical interest. He paid attention acoustics and atonality, the ancient and modern music. He composed music so many genres and ensebles too.
A kürtről, mint hangszerről már írtam a rézfúvós hangszerekről szóló sorozatomban. Így a kürtről nem szeretnék írni.
A mai zenemű, ahogy a címben is írtam Haydn egyik kürtversenye.
Haydnre nagyon sokan úgy tekintenek, mint a klasszicizmus elindítójára, ami részben igaz is, de nem szabad elfeledkezni, hogy életének utolsó harmadában írt művei, mind klasszicizmus csúcsán keletkezett mesterművek. Tehát az általános vélekedés nem állja meg a helyét, miszerint Haydn a klasszika elindítója, Mozart a betetőzője és Beethoven a befejezője.
Haydn kürtversenyeiről érdemes megjegyezni, hogy összesen ötöt írt, melyek a következők: D-dúr kürtverseny, Esz-dúr kettős kürtverseny, I. D-dúr kürtverseny, II. D-dúr kürtverseny, Esz-dúr kettős kürtverseny. Az felsorultak közül az első kettő elveszett, a negyedik eredete kérdéses, az ötödikként felsorolt pedig elképzelhető, hogy megegyezik a másodikként említett elveszetnek hitt kettős kürtversennyel.
(Egy megjegyzés: A YouTube egyik érdekessége, hogy még a legtöbb hangszerre lehet tökéletes, vagy majdnem tökéletes interpretációkat találni, legalábbis technikai szempontból. Ezzel szemben a kürtön játszott művek felvételein, bár kétségtelenül vannak zeneileg nagyon jól kidolgozott felvételek (amelyeket eddig linkeltem is ilyenek), sajnos az összesben előfordulnak gikszerek, vagy legalább kevésbé igényesen megformált hangok.)
EN
Dear Reader,
I have written about horn, thus, today, I do not write about horn,
but I write about the piece, which I share today.
The music of the day is one of Joseph Haydn’s horn concertos.
Many people think, Haydn was the beginner of the Classicism, but it
is just partially true. Because the last third of his career, he
composed the really masterpieces of the Classicism.
Haydn composed five horn concertos. This horn concertos are the next:
Concerto in D major, Double concerto in E flat major, I. Concerto in
D major, II. Concerto in D major, and finally Double concerto in E
flat major. The first and the second concertos lost. The origin of
the fourth are questionable, and the fourth concerto maybe identical
the second mentioned concerto.
(Remark: We can find a lots of records from the classical music
pieces, of course, there are so many bad interpretation, and a few
very good. But interestingly, I can not find a perfect record from
this concerto, there are so many good interpretations, but none of
the perfect. At least, I think that.)
A mai bejegyzés a klarinétról szól. A klarinét szimpla nádnyelves fafúvós hangszer. Ma mind szimfónikus, mind fúvószenekarban, szinte kizárólag Bb illetve Bb basszus klarinétot használnak, noha főleg fúvószenekarba, de gyakran szimfónikus zenekarban is ennél többfajta klarinétot írnak elő a komponisták, úgymint magas Eb klarinét, Eb alt klarinét vagy Bb kontrabasszus klarinét. Sajnos ezek a hangszerek ma Magyarországon kevésbé ismertek.
A mai videón Franz Krommer Esz-dúr klarinétversenye hallható. Krommer cseh klasszicista komponista volt, azon kevés cseh zeneszerző közé akiknek a neve és művei az egész világon ismertek.
EN
Dear Reader,
Today, I write about the clarinet. The clarinet is a single-reed instrument, and it was procreate in the Classical era. The video of the day is Franz Krommer's Concerto for Clarinet in E flat major. Krommer was a Czech, classical composer, and he belongs to that less Czech composer, who name are known in the whole word.
A soron következő hangszer az oboa, amely kettős nádnyelvű fafúvós hangszer. A hangszer elődei már az ókorban is ismertek voltak, oboával először a barokk korban találkozunk.
A mai zenemű Marcello D-moll oboaversenye. Marcello neve ismerős lehet a komolyzenét szerető közönségnek, hiszen mukássága révén helyet érdemelt a legnagyobb barokk zeneszerzők között.
EN
Dear Reader,
The next instrument is the oboe, which is a double reed instrument. The oboe (or their ancestors) was known in the antiquity too, but it became popular in the era of the Baroque.
The music of the day is Marcello's Concerto for oboe in D minor. Alessandro Marcello was a very prominent composer of the Baroque era, and that's why he is known by many classical music fan.
A fúvósötös először bemutatott tagja a fuvola lesz. A fuvola ajaksípos fafúvós hangszer, a fúvós hangszerek legmozgékonyabb hangú tagja. Mind a szimfónikus, mind a fúvószenekar nélkülözhetettlen hangszere.
A mai zenemű Bernhard Molique D-moll fuvolaversenye. Molique német zeneszerző, A klasszika és a romantika fordulópontján élt és alkotott. Zenéjére nagy hatással volt Mozart, Beethoven, Mendelssohn és különösképpen Louis Spohr.
EN
Dear Reader,
The first instrument from the wind quintet, which I write about, is the flute. The flute is a edge-blown aerophone and it has the most elastic sound among the woodwinds.
The music of the day is Bernhard Molique's Concerto for flute in D minor. Molique was a German composer, he lived and worked in the turn of the Classicism and Romanticism. He was inspirited by Mozart, Beethoven, Mendelssohn and specially Louis Spohr.
A rézfúvós hangszereket bemutató sorozat utolsó darabja a trombitáról szól.
A trombita a legharsányabb hangú rézfúvós hangszer, ezért még a szimfónikus zenekarban is gyakran írnak rá fanfárszerű dallamokat, de a trombitát magában, illetve együttesben is (mint például a rézfúvós kvintett) gyakran fanfárok játszására alkalmazzák. Természetesen a trombitának is megvan a lágy oldala, amit adott esetben meg is mutathat (például klasszikus trombitaversenyek bizonyos részeiben).
A mai bejegyzeésben egy kevésbé ismert, orosz, ma is élő, női(!) zeneszerző trombitaversenyét linkelem. Tulajdon képpen Clara Schumannon kívül, nem igazán ismert jelentős női zeneszerző (sajnos Clara Schumann sem kapta meg az őt megillető helyet a komolyzenében, mivel a férje Robert Schumann volt). Most ezen a tényen szeretnék egy kicsit változtatni.
EN
Dear Reader,
This is the last post of the instruments of the brass quintet. Today, I write about the trumpet.
The trumpet have the shrillest sound among the brass instruments, that’s why the trumpet is used to play fanfares and signals. Of course, the trumpet have a soft side, and this side used in the classical trumpet concertos slow movement.
The music of the day was composed by a contemporary Russian composer, Aleksandra Nikolayevna Pakhmutova. She reach very emergent success in the world of classical music, which primarily dominated by the men.
Mai bejegyzésem témája harson, ami szintén a rézfúvóskvintett egyik hangszere.
A harsona a legrégebb óta ismert rézfúvós hangszer, és bár a legrégebben ismert, szinte változás nélkül élte túl az évszázadokat. Bár a többi réfúvós hangszerrel együtt a harson is megkapta a billentyűit, de a ventilharsona soha nem terjedt el igazán és ma sem igazán lehet vele találkozni sehol. Az egyetlen változás, ami a harsonán történt, hogy ma már szinte minden harsonát felszerelnek legalább egy (vagy kettő) kvart-(kvint-)ventillel, amik megkönnyítik a mélyebb hangok megszólaltatását.
A mai zenemű: Grøndahl harsonaveresnye, ami a dán komponista legismertebb műve.
EN
Dear Reader,
Today, I write about trombone.
The trombone is a very old brass instrument and it is a same form from the beginnings. All the other brass instruments got their valves, but the trombone not (except valved trombone). But almost all the trombones get quart or quint valve (or both), and these valve help to play low-pitched notes.
The music of the day: Launy Grøndahl’s Concerto for trombone.
A blogomban már írtam a rézfúvós kvintettről, most ennek az összeállításnak a hangszereit fogom bemutatni a tubától a trombitáig.
Ennek a bejegyzésnek a tárgy a tuba. A tuba a szaxkürtök családjába tartozó hangszer (úgymint a baritonkürt, tenorkürt, eufónium vagy a szárnykürt), a fúvószenekar rézfúvós basszusa, de a szimfónikus zenekarban is megtalálható, ahol gyakran az egyetlen szaxkürtök családjában tartozó rézfúvós hangszerként van jelen.
A szaxkürtökről (ezt a hangszercsaládot, akár a szaxofonokat, Adolphe Sax tervezet) azt érdemes tudni, hogy a többi rézfúvóssal (trombita, kürt, harsona) ellentétben, melyeknek a csövük csak a korpuszuknál szélesedik ki, a szaxkürtöknek a csöve már a ventilek után elkezd kiszélesedni. Ennek köszönhető, hogy ezeken a hangszereken sokkal lágyabb hangokat lehet játszani, és ez hangszerekre írt dallamokon is megmutatkozik.
EN
Dear Reader,
I wrote about brass quintet, and now I will write the instruments of the brass quintet from tuba to trumpet.
The instrument of the day is the tuba. The tuba is the member of the family of the saxhorns (such as baritone horn, tenor horn, euphonium or flugelhorn). It is the bass of the brass instruments, and it is a member not only the wind band, but the symphonic orchestra too.
The saxhorns are very special among the brass instruments. In these instruments, the players can play softer melodies and tones. This quality are often used in the wind and symphonic bands.
A mai bejegyzésem középpontjában ismét egy hangszer fog állni. Ez a hangszer a fagott lesz.
A fagott, mint hangszer már a középkor vége óta ismert. Érdekessége, hogy bár ilyen régóta létezik, mégis az évszázadok során szinte semmit sem változott. Az egyetlen lényeges változás a billetyűk számában következett be, ugyanis azok száma 4-ről 22(Buffet, francia), 24-re(Heckel, német) bővült, egy-két klapni került rá, de a "működési elve" ugyanaz.
Fagottra írt műveket ugyan ismerünk a reneszánszból, a barokkból és a klasszikából is, de igazán nagy népszerűsége, véleményem szerint, csak a romantikában lett. A romantika egyébként is az instrumentális muzsika virágkora, hiszen tulajdonképpen erre a korszakra érték el a hangszerek a fejletségük csúcsát (a szimfónikus zenekar hangszerei a romantika óta szinte semmit sem változtak). Ez az a korszak, ahol a rézfúvósok megkapják a ventiljeiket, és a fafúvósok is előtérbe kerülnek, mind mint szólóhangszer, mind mint a szimfónikus zenekar tagjai. Az összes többi hangszerrel együtt, pedig a fagott is előtérbe került, leginkább mint a fafúvósok basszus hangszere (a fagott tulajdonképpen az egyettlen basszus fafúvós, néha megjelenik a szimfónikus zenekarban a basszusklarinét is, de közel sem olyan gyakori, mint a fagott). Napjainkban a fúvósok pedig nemcsak a szimfónikus zenekar nélkülözhetetlen, de a fúvószenekaroknak egyedüli hangszerei, és a fagott itt is a fafúvósok basszusaként igen fontos szereper kap.
A bejegyzés végére pedig jöjjön a már jól megszokott videó. Ezen a videó Carl Maria von Weber F-dúr fagottversenyét Matthias Racz játsza, kisér a Simon Bolivar szimfónikus zenekar.
EN
Dear Reader,
Today, I will focused an instrument. This instrument is bassoon.
The bassoon is a very old instrument, we known bassoon pieces from the end of the Middle Ages. Although, the bassoon is a very old instrument, it has not really changed during the times.
Composers composed music for bassoon in the Renaissance, Baroque and Classical era. But it became popular at the age of Romanticism. The Romanticism was the heyday of the instrumental music, because the instruments got their eventual form (e.g. the brass instruments got their valves).
That’s why the Romantic composers loved the instrumental music.
Nowadays, the bassoon is not only one of the instruments of the symphonic orchestras, but it is a member of the wind bands as the bass of the woodwinds.
In the end of the post, I share Carl Maria von Weber’s Concerto for bassoon in F major. It is performed by Matthias Racz with the Simon Bolivar Orchestra.