A magyar kultúra napja

HU
Kedves Olvasó!

1823. január 22-én Kölcsey Ferenc befejezte nemzeti himnuszunk, a Himnusz, megírását. Ennek tiszteletére 1989 óta ez a nap a magyar kultúra napja. A mai bejegyzésemet ennek szentelem.

A magyar kultúra mindíg is kiemelkedő volt, akár világviszonylatban is. Vannak világhírű költőink, íróink, festőink, szobrászaink és természetesen vannak világhírű zenészeink és zeneszerzőink is.

Ugyanakkor egy népnek nemcsak művészei, hanem népi kultúrája is van, ami ugyanúgy hozzátartozik a nemzet kultúrájához, mint legnagyobb művészeinek alkotásai. És szerecsére nekünk magyaroknak a népi kultúránk is igen gazdag és sokak által ismert, modhatni akár nemzetközi szinten is.

Ma egy olyan művet kívánok megmutatni az Olvasónak, amelyben egyesül a népzene és a műzene. Szerintem ugyanis amikor a magyar népzene értő kezek közé kerül és tényleg hozzáértő ember dolgozza fel, akkor népzenének nemcsak hagyományörző fesziválokon, táncházakban,  hanem a koncerttermekben is teljes joggal helyet lehet és helyet kell biztosítani.

A mai zenemű Kodály Zoltán Karádi nóták című műve. Kodály Zoltánt úgy vélem, nem kell bemutattnom a komolyzenét kedvelő közönségnek. A műről viszont írnék pár szót. A mű négyszólamú kórusmű, érdekessége, hogy férfikarra íródott, vagyis a szokászos szoprán, alt, tenor, basszus felállás helyett tenor, magas bariton, mély bariton, basszus összeállításban szólal meg. Érdekes ez az összeállítás, hiszen ritkán írnak kórusművet férfi karra. Az egynemű karra írt kórusművek nem olyan ritkák, de azokat inkább női-, leány- esetleg gyemekkarokra írják, és habár férfi karok is el tudják énekelni ezeket a műveket, azért a művek hatása mégsem ugyanaz, mintha az autentikus, a zeneszerző által megadott felállásban adják elő. Ezt a művet viszont Kodály férfikarra írta és itt is elmondható az előbbi mondat, hogy habár a művet női- leány- és gyermekkarok is el tudják énekelni, igazából akkor hat, ha a zeneszerző által megadott autentikus felállásban szólal meg.

EN
Dear Reader,

In 1823, 22 January, Ferenc Kölcsey finished the poem, Himnusz, which became the lyrics of the national anthem of Hungary. Since 1989, this day has been the day of the Hungarian culture.

The folk art is an integral part of the culture of the nation. And it also needs the presentation as the high culture. And both can be performed a very high level. And very important that both take place in the place of culture.

Today, I share a piece, which combine the art music and folk music. This piece is Zoltán Kodály’s Karádi nóták. It is a choir for four male voices, it is interesting. And it is very rarely performed too.

So. Let’s listen Kodály’s Karádi nóták.