Stanchinsky

HU
Kedves Olvasó!

Mai bejegyzésem középpontjában egy zeneszerző, Alexei Vladimirovich Stanchinsky áll.

Stanchinsky, ahogy a nevéből is kitalálható, orosz zeneszerző. A XIX. század végén XX. század elején élt, sajnos mindössze huszonhat évet. De ahhoz képest, hogy milyen keveset élt, hihetlen művészi magasságokba jutott el. Pályája hat évesen kezdődött, ekkor komponálta és adta elő első műveit. (Tehát jogosan mondható róla, hogy csodagyerek volt, akárcsak Mozart, aki szintén hat évese, kezdett komponálni.) Tizenhat évesen már az akkori orosz zenei élet legnagyobbjaitól tanult zongorázni és komponálni. Tizenkilenc évesen a Moszkvai Konzervatóriumba folytatta tanulmányait. Tanulmányai után a Moszkvai Konzervatóriumban dolgozott. 1908-ban édesapja halála jelentette az első nagy törést az életében, majd ezután nem sokkal diagnosztizálták betegségét is. 1914-ben halt meg rejtélyes körülmények között.

A mai zenemű Stanchinsky Nocturneje. A nocturne (a francia nocturnal szóból ered, ami éjjelit jelent) eredetileg szerenádhoz hasonló többtételes kompozíció, a romantikus zongorairodalomban rendszerint szabadabb formájú, lírai darab. Mai művünk klasszikus dalformában írodott, a kezdő és befejző részek lágyak, andalítóak, nyugalmat árasztóak, melyek közé egy zaklatotabb, nyugtalanabb, izgatottabb rész ékelődik. Érdekes ez a megoldás, és érdekes lehet az értelmezése is...

EN
Dear Reader,

Today, I write about Alexei Vladimirovich Stanchinsky Russian composer.

Stanchinsky lived in the XX. Century and he died at his 26th year of his life. Though, he lived only 26 years, he achivied a high a artistic quality. He began his composing career at his age 6 (he was a wonder child, as Mozart). At 16 years old, he studied the best Russian composers and pianist. At 19 years old, he started the Moscow Conservtory. In 1908, his father dead, this was the first break of his life, after his father death, he was diagnosed his disease. He dead at 1914.

The music of the day is Stanchinsky’s Nocturne. The nocturne originally (French, nightly), like serenade, is a instrumental piece with more movements. In the Romantic piano literature, the nocturne became a freer, lyrical piece. The piece of the day was written in form of songs, in which a distracted section was framed two calm sections.